Készült: EGYETLEN nap alatt, egy borzasztóan unalmas sulis napom!

Ma is csütörtök

Eljött ez a nap,

mindjárt itt a vége,

jön végre a hétvége,

de addig még 2× kel a Nap.

Nem tetszik ez a rím pár,

úgyhogy most átváltok,

a másikkal verselni jobban tudok,

hogy ezt még nem érzem, nagy kár.

Hát akkor nem húzom tovább,

bár a Saci nem lehetne ennél kajlább.

De most elkezdek írni, amiről a cím szól,

azaz az uncsi csütörtöki napjaimról.

Azért azt elmondom,

hogy azért írok, mert unatkozom.

Nem pedig, mert kell a honlapra,

és remélem ezt senki sem firtatja.

És azért írok ilyen témáról,

mert, bár tudnék írni fájdalomról,

pozitívan kell látni a dolgokat,

és nem mindenben észrevenni a rosszat.

Akkor most elkezdem azzal,

hogy csütörtök van, maggal.

A mag csak onnan van,

hogy ilyenkor mindenki az examhallban van.

Bizony, bizony! Dupla vizsgával kezdünk,

és ezért reggelre a vizsgateremben kell lennünk.

Szám.tech. vizsga, spanyol vizsga,

megbukok a következő napra.

Ugyanis a szám.tech. tele van sok furcsa dologgal,,

kódok-kódok hátán, és sok értelmetlen mondattal.

Magamban kiáltok: „Hé! Emberek! Segítsetek!

És mondjátok, mért kell megtanulnom ezt?!?”

De nem nagyon érdekel, túlélem,

max. szüleimet pár 1-sel meglepem.

Habár itt nincs is osztályzat,

nem tudom, hová tettem a mappámat.

Bár csak a szám.tech.en bukok meg,

a spanyolom „tökéletes” lett.

Olyan könnyű volt, mint egy gyümölcssaláta,

bár nem vagyok a tanárok barátja.

Ugyanis a szavak nem jöttek,

pedig hétfőn a mélyvízbe löktek.

Oké, ez nem igaz, ha víz, megyek én magamtól is,

és nem leszek tőle nagyon depis.

De visszatérve puskára:

muszáj volt használnom, különben a hírnevem bánja.

Ugyan, miről is beszélek most itt:

Hírnév, dicsőség, csillogás… az mi?

Itt nincsenek sztárok, akit mindenkit csípnek,

itt mások vannak, amit úgy hívnak: klikkek.

Hiába próbálnék a németek kedvébe férkőzni,

ahhoz minden körülmények között németnek kell lenni.

Lassan a művem hasonlít Petőfi János Vitézére,

bár akkor még 100 versszakot kéne írni kedvemre.

Az szerintem nem fog nagyon összejönni,

bár az eseményeket 1 hét alatt össze tudnám dobni.

Mindjárt vége a vizsgának,

neki kell vetkőzni a következő órának,

ami nem más, mint angol,

azaz óra egypárszor nagyon LOL!

Úgy néz ki ez a vers, mint a leveleim,

csak most rímbe szedem kecses soraim.

Most mennem kell, ami el is veszi kedvem,

de majd ott folytatom a művem.

 Angol van most, vizsgának vége,

csak ülök itt, és bámulok kedvemre.

Ugyanis fogalmazást kéne írni,

de én azt már nem tudom magyar ésszel felfogni.

Nem arra gondolok, hogy a magyarok buták,

ha bárki ilyet kántál,

beverem az orrát neki,

és még pár pofon is meglepi.

Most megfagyok,

mert tanár bácsi kinyitotta az ablakot,

és ezért árad be a hideg,

és lassan elfogy a finom meleg.

 Matekon szenvedek mostan,

de hál’ Istennek már a 4. periodban.

Hülye algebra van, horizontal meg vertical,

de jobb ez, mint Social Study-n az Entente, a Dual.

Ellenőrzés, javítás,

röhögés, és dumálás.

Ebből áll a matek óra,

néha jó, de általában katasztrófa.

Valaki soha nem érti,

és mindig meg is kérdezi.

Így szinte semmi nem haladunk,

1 héten –mondhatjuk- semmit nem tanulunk.

Körülvagyok véve buzi németekkel:

az egyik tollat szerel,

a másik gyurmát dobál,

a harmadik meg állandóan dumál.

Állatkert ez, senki sem tagadhatja,

Mr. Ames is csak csodálkozik rajta.

Pedig Ő jó tanár, kedves és aranyos,

sőt néha még nagyon humoros.

Mindjárt megszólal a csengő,

jön a biosz, ami nagyon is kellő.

De most az is nagyon uncsi,

szénhidrát, fehérje, meg a többi.

 Fogakról beszél most a tanárnő,

hogyan támadja meg őket a fogkő.

De én ezeket már mind tanultam,

ezért az időt versírásra loptam.

Támad a kóla, a cukor meg a süti,

és még a kenyér, a tészta és a csoki.

Ezektől romlik el a szép mosoly,

ha evés után fogad nem mosod.

De az igaz, hogy ezt nem csinálhatod mindig,

erre való egy anyag, melynek neve fluorid.

De többet nem tudok róla mondani,

mert kezdem lassan a fonalat elveszteni.

Bár ezt már mind tanultam Kati nénivel,

de most megpróbálom érteni angol ésszel.

Lepedékek, lyukas fogak, és miden betegség,

tejfogak, szemfogak, és a fontos egészség.

 Gyorsan átugrottunk 2 periodot,

most már a német órán szórakozok.

Volt egy Healthy Food Club, és egy ebéd,

remélem Herr Schmitt hamarabb lelép.

Nem rég derült ki, hogy francia a pasi,

először azt hittem, hogy ez egy jó hakni.

De kiderült, hogy Ő az egyik francia tanár,

és a leves evésnél sokat segít egy kanál.

Ez az óra olyan, mint a matek,

mondjuk ide én is nagyon kellek.

És itt a társaság 100× jobb,

mert ide nem jön a sok német sznob.

Az álom-suliról kell most írni,

és nem akarom a poént lelőni,

de milyen jó lenne, ha mindig be lenne zárva,

és mindig csak üresen, porosan állna.

Habár nem lenne olyan jó ez, ha jobban belegondolok,

mert akkor egész nap otthon gondolkodok,

és az nem lenne jó, mert az tök uncsi,

bár akkor egész nap együtt lehetne lógni.

Következő óra angol, már megint,

ez a nő csak a kása körül kering.

Olyan nevetséges, amit Ő művel,

néha megtudnám ölni a szememmel.

Bár még mindig jobb fej Ő, mint a Valentin padtársa,

az a szerencsétlen német mindig a folyosókat járja.

Tök csórón néz ki, nem tudom hogy került ide,

és ahogy beszél… elmehetne vele a semmibe.

Úgy hadar angolul, hogy az eszméletlen,

azt hiszi menő vele, pedig olyan szerencsétlen.

De a többiek normálisak, bár ők is németek,

egyedül Young Guy az, kivel beszélgetni lehet.

 Angolnak vége,

megyek haza végre.

Vár otthon a finom vacsi,

meg a levél, melynek címzettje drága Nai.

De most írok még az angolról,

hogy mi volt ott és akkor.

A Reported Speech-re mindenki nagy szemeket meresztett,

de szerencsére nem kaptuk ki az AMS-eket.

Anyirra idegelt a Delfina,

nem tudom, hogy lehet ekkora…

Csettintgetett, mintha kocsmában lenne,

máskor meg olyan csendes, mint egy kecske.

Most leszállok a témáról,

mert lassan már Sulzbachnál járok,

és mindjárt elérem a házam,

amire elindulás óta vártam.

Már csak 4 versszak és befejezem,

de addig még nem hagyom fel történetem.

A semmiről dumálás nagy mestere vagyok,

ezért még díjat is kaphatok.

Annyit bír beszélni a sofőr bácsi,

hogy azt megirigyelhetné bárki.

Bár a számolási késségeit is meg kell említenem,

mert szerinte 5 + 4 az 11!

Hát ez az én csütörtököm,

minden héten ezeket körmölöm.

Minden csütörtököm hasonlóan rémlik,

de ez az idő lassan már eltelik.

Ugyanis 2 hét, és vége van a Termnek,

de én nem igazán örülök ennek,

ugyanis jön a sok-sok final vizsga,

de addig még lesz ilyen csütörtököm, mint ma.